Beszélgetés Dipl. Ing. Csrepka Róberttel


Bizonyára nincs olyan gráci lakos, aki ne ismerné az egyetemi negyedben a ReSoWi gigantikus méretű szinte futurisztikusnak nevezhető épületét. A Grácban élő magyar származású kiemelkedő személyiségeket bemutató sorozatunkban most Csrepka Róbert építészmérnökkel beszélgetünk, aki ennek a hatalmas épületkomplexumnak az egyik építésvezetője volt. Róbert azonban nemcsak a szakmája, hivatása területén, hanem számos sportágban is kiemelkedő eredményeket ért el. Szinte kalandosnak mondható és kitérőkkel tarkított életútjáról szép nagy belvárosi lakásában mesélt:

 

 

„Tizenhét évesen, 1956. december 7-én egy barátommal jöttünk ki Ausztriába azzal a céllal, hogy majd tovább megyünk Amerikába. Először a linzi menekülttáborban laktunk, majd Kammer am Atterseeben éltem, ahol le is érettségiztem. Egyetemi tanulmányaimat Bécsben kezdtem el, majd Rockefeller ösztöndíjjal 3 évig a Technische Hochschule építészmérnöki szakán tanultam.

 

 

1962-ben megházasodtam, megszületett a lányom. A családdal járó kötelezettségek mellett nem tudtam a tanulmányaimat folytatni, ezért 1965-ben meg kellett szakítanom azt.

 

 

Nyaranta Németországba jártam dolgozni a Mercedes gyárba, ahol akkor nagyon jól kerestem.

 

 

1975-ben megszereztem a taxizásra jogosító vezetői engedélyt és 5 évig minden éjszaka taxiztam.

 

 

Az aktív sportolás elengedhetetlen része volt mindig is az életemnek. Tíz éven keresztül voltam a síelés szakoktatója a magyar cserkésztáborokban Südtirolban és Ausztriában is. A gráci egyetemen versenyszerűen futottam, de a legkiemelkedőbb eredményeket a boxolásban értem el. Minden évben részt vettem az egyetemi bajnokságokon, ahol általában különböző súlycsoportokban első helyezést értem el. Így például a „Steiermärkische Akademische Boxmeisterschaft”-ot 5 éven keresztül megnyertem. Később a futás vonzott, a Lauf-Triatlon-Club tagjaként 10-12 maratoni futáson vettem részt több osztrák városban is. 40 évesen 2 óra 40 perces eredménnyel első helyezést értem el. Ahhoz, hogy ezt a teljesítményt elérjem, 140-180 km-t futottam hetente.

 

 

Szakmai pályafutásom folytatásaként 1980-tól 3 évig építésvezetőként dolgoztam Steyer városban az ismert BMW autógyár felépítésén. 1985-ben építészmérnöki diplomát szereztem, majd 4 éven át egyetemi tanársegédként dolgoztam, statikát tanítottam, ami az építészmérnöki tanulmányok egyik legnehezebb tantárgya volt.

 

 

1992-1996-ig vezettem a ReSoWi építési munkálatait. Ezen munkám során többszáz ember munkáját koordináltam és felügyeltem.

 

 

Építésvezetőként még sok középület megvalósítása is az én nevemhez fűződik, mint pl. az adóhivatal épülete Kolpinggasse-ben. Én vezettem a Gráci Tartományi Kórház sebészeti- és gyermekklinikájának a felújítási munkálatait is. Különösen érdekes volt építészeti szempontból az ellátó alagutak dupla szerkezete. Fontos volt a kapcsolattartás a vezető orvosprofesszorokkal is a higiéniai követelmények egyeztetése céljából. Klagenfurtban az új nőgyógyászati és gyermekkórház építésén egy évig dolgoztam. Sok építészeti tervet kiviteleztem Linzben, Bécsben és Burgenlandban is.

 

 

Nyugdíjba vonulásom után, 2004 óta az EU minden nevesebb hegycsúcsát megmásztam. Így például a Mount Blanc-t, a Großglocknert, a Matterhornt, vagy Südtirolban az Ortlert. 2005-ben a születésnapomat a Kilimanjaro közel 6000 méteres csúcsán ünnepeltem. Előtte már a Mount Kenya 5190 m magas csúcsát is meghódítottam.

 

 

2009 óta második feleségemmel élek.

 

 

A sport még ma is elengedhetetlen része az életemnek, minden hétvégén felmegyek a Schöcklre. Gyakran találkozom a régi barátokkal, amelyre az aktív évek alatt nem volt lehetőség.

 

Mivel személyesen is érintett vagyok, megszerveztem és már 13 éve vezetem a „Myelom-Lymphom Hilfe Österreich stájerországi önsegélyző csoportját”.

 

 

Beszélgetésünk végén módunkban állt megtekinteni Róbert számtalan érmét és a többi trófeáját, többek között a boxolók övre fűzött győzelmi plakettjeit, amelyek nem mindennapi teljesítményéről tanúskodnak.

 

 

Kívánjuk, hogy továbbra is sok sportos élménye legyen és köszönjük a kötetlen, kellemes beszélgetést!

 

 

Osváth Klára


Megjelent a Gráci Magyar Újság 19. évfolyamának 5. számában.

Vissza!