2006. május 1-jén érkeztem Grácba, bizonytalan időre, gondolom, néhány év biztosan lesz belőle. Az Európa Tanács Élő Nyelvi Központjában dolgozom (Europäisches Fremdsprachenzentrum) a
Nikolaiplatzon „Programme Secretarial Assistant”-ként. Félreértések elkerülése végett, nem EU intézményről van szó. 6 évet dolgoztam a Budapesti Európai Ifjúsági Központban, majd ennek a
strasbourgi testvérében 3 évet. Ide Grácba Strasbourgból költöztem, egy véletlen szerencse folytán, ha vannak persze véletlenek. Állást akartam váltani az ottani mobilitásprogram keretében, és
lám, itt Grácban volt egy állás. Eljöttem, megnéztem, kicsit haboztam, aztán végül jöttem. Ideköltözésem fő motivációja a Magyarországhoz való közelség valamint az, hogy eredetileg nyelvszakon
végeztem (az utolsó oroszos generációhoz tartozom), így az új munkahelyem témája is közel áll hozzám. Szóval jöttem, láttam és nem győztem, legalábbis az itteni dialektussal eddig nem igazán
sikerült megbirkóznom. De szerencsére vagy szerencsétlenségemre a németet illetve stájert nemigen kell használnom, így az élet más helyszínein, például boltokban kell rádöbbennem, hogy nem igazán
vagyok itt otthon. Tulajdonképpen nem is törekszem túlságosan erre, hiszen a nemzetközi környezetben való munka a természetes számomra és a határ közelség miatt szinte Magyarországon érzem magam.
Valahogy furcsa módon mostanában Szentgotthárd és Szombathely gyakrabban szerepelnek a szótáramban, mint korábban. Grácot egyébként kicsit kicsinek találom, legalábbis a belvárost, de a környező
táj kárpótol ezért. A Griesplatz közelében bérelek egy lakást, ahonnan csak egy ugrás a Welsche-templom. Miután megtudtam, hogy ott vannak a magyar misék, megbocsátottam a reggeli
harangozást.
Örülök az itteni magyar programoknak és a kis közösségnek. A pénteki táncházakra lelkesen megyek, valamint Csabáékkal már megjártam a Schöcklt, nem akármilyen szintkülönbség megtétele után!
Salsára, jógára járok itt Grazban, és nagyon szeretek a hegyekben kirándulni, utána meg télen egy jót szaunázni. Szívesen benne vagyok bármilyen szép és jó kezdeményezésben, ami összehozza és nem
szétválasztja az embereket. Remélem, személyesen is találkozom majd azokkal, akikkel eddig még nem sikerült!
Megjelent a Gráci Magyar Újság 8. évfolyamának 1. számában.