Beszélgetés Dipl.-Ing. Dr. techn. Nagy Gáborral


Majd hatvan éve már, hogy egy szép szeptemberi nap reggelén a Szentendrei Ferences Gimnázium második reál osztályában mint „újfiút“ bemutattak nektek.
Alig két napja magam mögött hagyva az alföldi homokbányát és az állami gazdaság teherautójának rakterét meglehetősen idegennek éreztem magamat újra egy iskolapadba beszorítva mozdulatlanul felejthetetlen tanárainkra figyelni. De nekik, és nektek mint osztálytársaknak
köszönhetően a „beszoktatás“ igen hamar megtörtént és jóbarátok lettünk, akkor még nem is sejtve, hogy mit hoz majd nekünk a jövő.
Ma, ennyi tapasztalatokban gazdag év után egy lényegesen más világban, röviddel aranydiplomád átvétele előtt, engedd meg, hogy egy pár kérdést tegyek fel Neked életed alakulását, elért eredményeidet illetőleg.

Kedves Gábor, mesélj egy kicsit a kezdetekről:
1937-ben Budapesten születtem. Apám a második világháború végéig a zalaegerszegi törvényszéken volt bíró. 1946-ban politikai okok miatt nyugdíjazták. 1948-ban elvesztette nyugdíját, családját - hárman voltunk testvérek - mint segédmunkás tartotta el. 1948-ban kitelepítették családunkat Zalaegerszegről, ami elől nagyanyámnál találtunk menedéket Szentendrén.
Iskoláimat 1944-ben Zalaegerszegen a Notre Dame apáca rendnél kezdtem, és 1956-ban veled együtt Szentendrén a ferences Gimnáziumban érettségiztem. Szilveszter előtti találkozásunkkor — heten voltunk jó barátok, akik közül már kettő elhagyta az országot — beszéltünk arról, hogy menekülni szándékozunk a napokban. Ti hármasban 1957 január 3-án értetek Ausztriába, én 4-én. S miután kerestük egymást, hívtatok a gráci egyetemre.
Mint tudod, 1957 februártól a Gráci Müszaki Főiskolán Rockefeller ösztöndíjjal elektrotechnikát tanultam. Mérnöki diplomámat 1963 decemberében szereztem
meg, majd 1970-ben ugyancsak Grácban, ledoktoráltam. Mérnöki tevékenykedésemet Münchenben a Siemens cégnél 1964 januárban kezdtem
és 1983 augusztusában fejeztem be. Közben a bajorországi elektromos műveknél Münchenben, a Kathrein gyárban Rosenheimben, a német légi és űrkutató cégnél Ottobrunnban, végül a Bosch-Siemens gyárban Traunreuthban voltam a kísérleti osztály vezetője. Mérnöki tevékenykedésem alatt 24 találmányomat védte le a német szabadalmi hivatal. Szakmai értekezéseim több újságban is megjelentek.

Közben mi többször is találkoztunk, mikor hannoveri barátunk átutazóban volt családjával szüleihez , de akkor már te is családos ember voltál.
Persze. Én 1966-ban házasodtam. 1971-ben született Regina lányunk és 1972-ben pedig a fiunk Olivér. Mint előbb már említettem, 1983 szeptemberében elfogadtam
a klágenfurti főiskola meghívását és egészen nyugdíjazásomig, 1998 októberéig
mint az Elméleti Elektrotechnika, Mérés- Vezérlés- és Szabályzás-technika tanára tanítottam, illetve a kísérleti laboratóriumot vezettem.
Közben, mint privát ember 1991 óta — mint apám várományosa — a Vitézi Rend tagja vagyok. Klagenfurtban 1994 februárban a karintiai kormány tartományi kitüntetéssel ismerte el tanári teljesítményemet.
És ugyancsak 1994-ben, júliusban Münchenben a Vitézi Rend tüntetett ki érdemkeresztjével és emelt hadnagyi rangba.
S végezetül nyugdíjazásomkor, 1998-ban, az osztrák közoktatási miniszter ruházott fel a tanulmányi főtanácsos címmel.
De közben a gyerekek is felnőttek, családot alapítottak és ti feleségeddel szívesen töltitek be a boldog nagyszülők szerepét. Megtudhatunk innen is egyet s mást?
Regina jogot tanult, majd férjhez ment és 2001 januárjában Krisztinával majd 2002 júliusában Markussal ajándékozott meg minket.
Olivér telematikát tanult és követve apját 2002-ben a technikai tudományok doktorátusát szerezte meg a linzi egyetemen.
Olivér is megházasodott és 2010 decembere óta Konstantin boldog édesapja.
1996 óta család-kutatással foglalkozom. Sikerült bebizonyítanom, hogy családunk
a bogyoszlói Nagy János direkt leszármazottja, aki a török elleni harcokban kimutatott bátor magatartásáért 1578-ban címeres nemesi armálist kapott II. Rudolf császártól. Családom története 1998-ban a bécsi heraldikai újságban (Adler) jelent meg, majd 2003-ban a Magyar Országos Levéltár vette állományába ennek magyarra fordított változatát.
2003. február óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja vagyok.
Ezek után már alig merem megkérdezni, hogy mint nyugdíjas mivel telnek napjaid?
Nyugdíjas életemet festéssel, barkácsolással töltöm. Ha az idő engedi, sokat sétálok, biciklizek. A nyári hónapokban Veldenben, télen korábban Grácban, most Klagenfurtban lakunk.
Szeretek olvasni. Kedvelt témáim: „Die Bibel hatte doch recht“, „Gott und die moderne Physik“, „Die Entstehung des Universums“ valamint „Quantenmechanik, Stringstheorie“.
Idén májusban a Grazi Műszaki Egyetem a mérnöki diplomavizsgám 50 éves évfordulója alkalmából (1963-2013) aranydiplomával emlékezik meg.


Kedves Gábor! Engedd meg, hogy gratuláljak gazdag és szép életutadhoz, eredményeidhez.
Szeretném kifejezni köszönetemet beszámolódért, és egyben jó egészséget, sok örömet és boldogságot kívánni Nektek gyermeitek és unokáitok körében.


Koós János


Megjelent a Gráci Magyar Újság 14. évfolyamának 1. számában.

Vissza!