Bemutatjuk Ráth-Végh Tímeát


Sokszor nehéz ám kiválasztani, kit is mutassunk be az újság hasábjain. Túlkínálat van ugyanis. A történetek, ki, hogyan, miért került ide, nagyon változatosak. Egyszer ezen lepődünk meg, másszor azon. Ráth-Végh Tímea esetében én például tényleg nagyon meglepődtem. Ez a lány nem Magyarországról jött? Na, tessék. A beszélgetések alapján nem feltételeztem ezt, csalhatatlannak gondoltam magam ebben a tekintetben. Ugyan az némileg vigasztal, hogy egy jósnő sem jövendölte volna meg neki, hogy „jogász létére“ a Magyar Ovi felelőse, egyik szervezője lesz. Nyitott, határozott, jól mozog ebben az új szerepben is.

 

- Nagy utat tettek meg a konyha falán függő ma gyar tányérok.

- Igen, így van. Még nagyanyai hagyaték Erdélyből és Budapestről. Tizenegy éves voltam ugyanis, amikor Magyarországról Németországba kerültem édesanyámmal és testvéremmel. A jogi diplomát Konstanzban szereztem, a német-svájci határon, utána Drezdában vettem részt egy posztgraduális képzésen, európai jogra specializálódtam. Ott ismertem meg egy osztrák fiút, aki azóta már a férjem. Több lehetőség is felmerült, hogy melyik országban éljünk. Azt beszéltük meg, aki hamarabb talál állást, azt követi a másik... így kerültem öt évvel ezelőtt Bécsbe, mivel ott találtam munkát. A régi tárgyak egy része helyhiány miatt még ládában van, de ide is követtek, nem szeretnék tőlük megválni. Időközben egy véletlen folytán Stefan Grácban kapott egy nagyon kedvező munkaajánlatot, így az esküvőnk után mégis itt Grácban kötöttünk ki. Szeretem a várost, bár ilyen speciális képzéssel valószínűleg nehéz lesz megfelelő munkát találnom. De jelenleg nem is ez van nálunk napirenden, mivel második kislányomat márciusra várom.

- Hogyan kerültél kapcsolatba az itteni magyarokkal?

- Németországban még nem kerestem tudatosan a magyar kapcsolatokat, hiszen elég volt a baráti, családi kör. Baráti kapcsolatokat itt is hamar kialakítottunk, hiszen férjem Stájerországból származik, voltak ismerősei, gyorsan ment a dolog, de nem ismertem magyarokat. Léni kislányom miatt kezdtem el ezt tudatosan is alakítani, keresni a programokat. Szeretnék neki lehetőséget biztosítani ahhoz, hogy jól megtanuljon magyarul. Az internet segítségével jutottam el a Babaklubba, ekkor Léni három hónapos volt. Még kevés család járt rendszeresen, jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk egymással.

- A családi délután program még nem létezett ekkor.

- Nem, nem is létezhetett, hiszen férjem a program kiötlője. Azért javasolta, hogy az egész család eljárhasson a rendezvényre. Itt kezdtek „megfőzni” a Gráci Magyar Újságnak is.

- Rovatod, a stájer-magyar kapcsolatok azért szakmába vág. Újabban viszont mondókákat tanítasz, rajzolsz, barkácsolsz a gyerekekkel a Magyar Oviban. Hogyan is kapcsolódtál be ebbe a programba?

- Nagyon jó ötletnek tartottam, szerettem volna, ha mindenképpen realizálódik a terv, ezért vállaltam el. Sikeresen is indult, jelenleg huszonkét család jelentkezett be. Sajnos bár igény lenne rá, idén már nem tudunk újabb jelentkezőket fogadni. A terem nagysága határokat szab. Jönnek a kisebb és a nagyobb testvérek is, nagyon családias a hangulat. December 17-ig lehet a január/február/márciusi csoportba beiratkozni.

- Akkor most az új családtag „érkezése” miatt kivonod magad a közösségi életből egy ideig?

- Remélem, nem maradok ki sokáig. Januártól átadom a helyemet Fritz Eszternek, de ha már módom lesz rá, újra bekapcsolódom a szervezésbe. Egy dolgot mindenképpen szeretnék realizálni, ez a Kolompos együttes koncertje lenne, 2009-re tervezem. Nagyon dallamos, magyaros, igényes szövegű dalokat énekelnek, árad belőlük a gyerekszeretet. Léninek is, de nekem is nagyon tetszik. Már fel is vettem velük a kapcsolatot, szívesen jönnének ide hozzánk, külföldre is. Szeretném, ha mások is megismernék őket, érdemesek rá.

 

Szabó Melinda


Megjelent a Gráci Magyar Újság 9. évfolyamának 6. számában.

Vissza!