2009. július 29-én hosszú betegség után elhunyt Tar csay József. Az alábbi nekrológban áldozunk emlékének a félszázados sorsközösség vállalásáért, a keresztény és magyar identitásunk megmaradásáért folytatott küzdelmünkben megnyilvánult világos állásfoglalásáért, példaadó életéért.
Tarcsay József 1936-ban született Rábakethelyen, a tízgyermekes főjegyzői család hetedik gyermekeként. A pannonhalmi bencés gimnáziumban érettségizett. Édesapja az ötvenhatos forradalom és szabadságharc alatt a Járási Nemzeti Bizottság elnöke volt, vele együtt menekült Ausztriába. Hamarosan kapcsolatba került Grácban a magyar diákszövetséggel. Diáktársai legtöbbjéhez szoros baráti kapcsolat fűzte élete végéig. Előbb ösztöndíjjal, majd anélkül tanult a Műszaki Főiskolán (Technische Hochschule). Közben a Dr. Németh Nándor vezette YMCA/YWCA barakk felejthetetlen gondnoka és évtizedeken keresztül az egyesület fényképésze volt. Nyugdíjazásáig a STEWEAG-nál dolgozott. A családi körben és az egyházi iskolában érlelődött mély hite, kritikus látása fémjelezte őt egész életében. A nagycsaládi körből hozta magával azt a házastársi, apai és nagyapai szeretetet, amellyel szorosan fűzte magához hozzátartozóit. Embert, állatot szellemi és anyagi alkotásokat sajátos, egyéni értékrendje szerint ítélt meg. 1976 és 1994 között a MEÖK pénztárosa és több éven keresztül a Központi Szövetség egyik pénzügyi ellenőre volt. Egyesületi rendezvényeink és a máriacelli gyalogos zarándoklataink nemegyszer a Tarcsay házban fehér abrosszal terített asztalnál fejeződtek be. Szorgalmas tagja volt az MKK scolájának. Még az idei passióban is énekelt két szerepet.
Amikor a halálos kórt felfedezték testében, küzdött ellene. Unokáiért elviselte a terápiák fájdalmait. Testi erejének fogyását érezve méginkább ragaszkodott övéihez. Grácban az irgalmasok kórházában halt meg. Nagyszámú gyászoló, köztük bencés iskolatársai, kísérték utolsó útjára a tarcsafürdői (Bad Tatzmannsdorf) temetőben, ahol ősei, szülei és elhunyt testvére sírjai között helyezték örök nyugalomra.
Béke poraira. Az elhunyt hozzátartozóinak mély fájdalmában osztozva, ezúton fejezzük ki részvétünket.
Ugri Mihály
Megjelent a Gráci Magyar Újság 10. évfolyamának 5. számában.