Bemutatjuk Tricskó Tímeát

Meséld el, hogyan alakult az életed Grácban!

2005-ben érkeztem nyelvtanulási céllal a városba, mivel a német teljesen kimaradt az iskolai tanulmányaimból. Akkor még nem terveztem hosszabb itttartózkodást, de a gráci hétköznapok a budapesti évek monotonitása után számomra maga volt a megváltás; újra frissnek és üdének éreztem magam, biciklivel jártam minden nap a nyelviskolába, új helyeket fedeztem fel a városban, ezer új emberrel ismerkedtem meg, sok magyar–németnyelvű rendezvényre jártam, ezért úgy döntöttem, maradok!
Sok hegyi- és kerékpártúránkon vettél részt azóta. Milyen más hobbijaid vannak még?
Nagyon szeretek a természetben lenni, de nyáron a péntek esti városi görkorizásokat sem tudom kihagyni, imádok hajtani! Heti rendszerességgel járok aerobicra, ha zenét hallok mozgás közben, az szinte szárnyakat ad, nem fáradok el! Régebben lovagolni is jártam a Balaton-felvidéken, volt, hogy tízen vágtáztunk egymás mellett a szántóföldeken, de Ausztriában erre nem nagyon van lehetőség, a karámban meg unalmas, úgyhogy abbahagytam. Az utóbbi években fedeztem fel Szlovéniában, Bovecben a raftingot, ahol a magyar túravezetőkkel azóta barátok lettünk és évente akár ötször is eljárunk a Soča folyóra evezni, canyoningozni, hydrospeedezni vagy éppen a hegyekben ziplineozni.

Bármerre járunk, mindenfelé barátságos, mosolygó  emberek üdvözölnek. Honnan van ilyen feltűnően sok ismerősöd?

Az egyetemi tanulmányaim alatt sok helyen dolgoztam, hogy finanszírozni tudjam a   tanulmányaimat, ugyanakkor sok tanfolyamra is jártam... Talán innen van a sok gráci   ismerős. Továbbá szeretek a magyar rendezvényeken is aktívan részt venni, kevés dolog van, ami nem érdekel.
Már több éve összefutottatok Gáborral, akivel láthatóan remekül pendültök egy húron.
Igen, ő is nagyon szeret a természetben lenni és ő is imád sportolni. Először egy magyar bulin találkoztunk, ami után hamarosan kiderült, hogy a szomszéd házban lakik. Innen aztán minden ment a maga utján. Vele együtt leltünk rá a raftingra, ő tavaly egy amatőr csapatversenyen is indult. Minden évben szervezünk magunknak egy kerékpártúrát valahol Európában. Eddig már megjártuk Mallorkát, Szardíniát, de a tavaly májusi  túránk  Karintiában a Dráva mentén  volt a legszebb.
Gábor mindig drágábbnál drágább és gyorsabbnál gyorsabb kocsikkal jár és gyakran cseréli is azokat. Egy kívülálló azt  gondolhatná, ő egy vagyonos valaki. Sok fiatalnak szíve vágya lenne egy ilyen munkahely.
Gábor dízelmotorokat fejlesztő cégnél dolgozik, és a munkájuk gyümölcsét, több különböző autót ki is kell próbálni neki. Ezért sokszor elhozhatja ezeket az autókat. Sőt extrém körülmények között is tesztelnie kell, így a Himaláján, Koreában és még sok más érdekes helyen járt már. Amúgy Grácban ragaszkodik ő is a biciklijéhez, szinte mindenhová azzal megyünk. Három legyet ütünk vele egy csapásra, mert sokszor gyorsabb, mint az autó, olcsóbb és még sportolunk is.
Mindketten rendszeresen ott vagytok hegyi- vagy kerékpártúráinkon, már jól ismertek sok szép helyet, ezért gondoltam, jó lenne, ha átvennétek a hegyi- és kerékpártúrák szervezését.

Annyifelé szervezünk programokat, hogy hétvégenként alig vagyunk Grácban. A túrák szervezése egy egész embert kíván, emiatt utasítottuk vissza ezt a nagyon megtisztelő felkérést. Azonkívül tervünk a családalapítás, de erről egyelőre még korai lenne beszélni.

Köszi a beszélgetést, és további minden jót!

Horváth Csaba