Igazi Unikum a Baba-mama klubban


Georg, Samuel és Ines Winkler
Georg, Samuel és Ines Winkler

Vajon hogyan kerül egy magyarul nem tudó osztrák anyuka a Baba-mama klubba? Ezt a kérdést a bájosan mosolygó Winkler Inesnek 2006 őszén gyakran kellett megválaszolnia. Kisfia Samuel, a „narancselefánt” (erről majd később), akkor még nem volt féléves. Ines türelmesen mesélte el újra és újra, hogy férje, Winkler Georg, magyar származású és mindketten fontosnak tartják, hogy Samuel ne csak otthon hallja a magyar szót, hanem házon kívül is legyen magyar környezetben. Miután ő volt akkor otthon kisfiával, örömmel vállalta, hogy hetente eljárjon vele a magyar Baba-mama klubba, ahol lelkesen beállt Samuellel mondókázni, és a nyelvi akadály ellenére aktív és mindenki által kedvelt tagja lett a kis csoportnak.

Az atlétikus Ines, aki 2003-ban osztrák országos squash bajnok is volt, Grácban született. Itt végezte az orvosi egyetemet, majd Németországban kezdte a szakorvosi továbbképzést mint gyermek- és ifjúságpszichiáter, melyet időközben a gráci Sigmund Freud Idegklinikán mint asszisztens orvos folytat. Elfoglaltsága miatt tavaly ősz óta  már sajnos csak a Baba-mama klub családi délutánjaira tud ellátogatni.

Ennek ellenére az időközben majd másfél éves Samuel vátozatlanul hetente jár kis magyar pajtásaival játszani, tavaly szeptember óta apukájával, Winkler Georggal. Erre persze megint rácsodálkozott az összes babaklubbos anyuka, hiszen liberális társadalmunk ellenére még mindig fehér holló a karrierjét „babaszabadsággal” megszakító apuka. Georg, aki végzett mérnök-közgazdász és építőmérnök, elmesélte, hogy miután Ines tanulmányai nagyon hosszaldalmasak, ezért a családtervezésnél kezdettől fogva úgy döntöttek, hogy megosztják Inessel a „babaszabadságot”.

Georg már Grácban született, édesanyja magyar, édesapja gráci. A szülei Magyarországon ismerkedtek meg és ott is házasodtak össze. Édesanyja, Winkler Eszter, hosszú évek óta aktív a magyar közösségben, pillanatnyilag a gyermekprogramok keretén belül óvodásoknak tart festő foglalkozást. Georg gyermekkorában otthon általában magyarul beszélt, a nyarakat Magyarországon töltötte a nagymamánál és az akkor még létező cserkészfoglalkozásokon is rendszeresen részt vett. Mióta elkerült otthonról, anyanyelve – magyar baráti kör hiányában – kicsit berozsdásodott. Ezért a Baba-mama klubbot (ami főként Georg miatt februártól BABAKLUB név alatt, de változatlan tartalommal fut tovább) nemcsak Samuel nyelvtanulása, hanem saját nyelvgyakorlata miatt is látogatja rendszeresen.

Ines és Georg még egyetemi tanulmányaik alatt találtak egymásra egy külföldi csereprogram keretén belül, aminek a megszervezésében mindketten részt vettek. 2005 nyarán házasodtak össze és néhány hónappal később indult útnak a „narancselefánt” – Samuel. Mint a büszke apuka elmesélte, ez a vicces név úgy keletkezett, hogy Georg semmiképpen nem akarta előre tudni, kisfiút várnak-e vagy kislányt. Viszont valahogy mégiscsak meg kellett nevezni a kisbabát ha beszéltek róla, így egy semleges elnevezés után kutatva a „narancselefántnál” lyukadtak ki, ami „se nem rózsaszín, se nem kék, se nem virág”. Persze a kismama nem állta meg, hogy ne tudja meg a baba nemét az első lehetséges alkalommal, de férje kérését tisztelve hősiesen megőrizte a titkot Samuel születéséig. Jutalma ezek után az lett, hogy a szülés után lelkileg teljesen lenyűgözött és ezáltal dönteni nem tudó apa közreműködése nélkül, egyedül választhatta meg öt név közül a „narancselefánt” végső nevét, Samuelt.

Köszönjük a Winkler családnak a beszélgetést és az utánzásra ösztökélő példát, mellyel megmutatják, hogy kitartással és motivációval a harmadik generáció is ajándékba kaphat egy második (apa)nyelvet és egy kultúrát, akkor is, ha a szülők nem, avagy nem tökéletesen beszélnek magyarul.


Ráth-Végh Tímea


Megjelent a Gráci Magyar Újság 9. évfolyamának 1. számában.

Vissza!